A hatodik mikrotanításra egy érdekesnek ígérkező informatikaórát hoztak a tanárok. Általános iskolában még érdekelt az informatika, majd eltávolódtam tőle, viszont újabban újra izgalmasnak találom.

Az óra eleji frontális előadás, szemléltetés motiváló volt számomra, mert bemutattak egy jópofa üdvözlőkártyát. Viszont nem voltam teljesen elégedett, mert nem éreztem az, hogy ezt én is meg tudnám csinálni. Ezután csoportmunka következett: össze kellett raknunk magunktól egy hasonló programot. Sajnos bebizonyosodott, hogy egyedül nem boldogulok, de még a csoporttásraimmal sem. Jó volt, hogy a tanárok körbejártak, viszont nem tudtam mit kérdezni, mert nem tudtam, hogy mit nem tudok, csak értetlenül néztem a képernyőt. Az idő is nagyon kevés volt ahhoz, hogy legalább egy kis apróságot összedobjunk, nemhogy azokat a pontokat beletegyük, ami a feladatban meg voltak adva.

Az órán a Scratch nevű programot használtunk. Ez egy látványos, színes alkalmazás, ahol az alapoktól lehet megtanulni, kipróbálni a programozást, vagy legalábbis a számítógép-programok gondolkodását. Általános iskolában én a Comenius Logoval soakt foglalkoztam, nagyon tetszett, és szívesebben használtam volna azt. Nem tudom, hogy csak a nosztalgia miatt-e vagy amúgy is az lenne-e a szimpatikusabb, de mindenesetre nekem nem jött be a Scratch.